Bangkok, tőlem nektek
Ezúttal tájföldi élményekkel jelentkezem. Szeptember elején jártam néhány napra a nyüzsgő Bangkokban, amiről most röviden beszámolok nektek.
Régóta dédelgetett vágyam volt eljutni tájföldre. (Na de kinek nem?) Szóval mivel innen Okinawáról van közvetlen járat és még olcsó is, úgy gondoltam, hogy meglepem magamat a szülinapomra egy néhány napos úttal. Innen egyébként 4 és fél óra az út, és van éjszakai járat, így még csak szabadságot sem kellett túl sokat kivennem.
Tehát szeptember 11-én este 10-kor indult a gépünk és vissza 15-én reggel 8-kor érkeztünk. Tehát 3 egész napot töltöttünk Bangkokban. Ezúttal sajnos a csodás tájföldi tengerpartok kimaradtak, de így is fantasztikus élmény volt. Elképesztően színes épületek, templomok, hatalmas felhőkarcolók, a finomabbnál finomabb thai ételek és persze az az egészen izgalmas és egzotikus dél- kelet ázsiai pezsgő hangulat, ami az egész várost átjárja.
Higgyétek el Bangkok igazán a kontrasztok városa. Talán még sosem láttam ilyen nagy szakadékot a luxus és a mély szegénység között. Az egyik utcasarkon, örömlányok ülnek a hotellel szemben, meg iskolás kisgyerekek egyenruhában koldulnak, a másik sarkon pedig már a luxus bevásárló központokat találja az ember, hatalmas nagy Mercedes, Audi és BMW és még sorolhatnám milyen csoda gépsárkányokkal a parkolókban. Érdekes és egyben szívet szorongató élmény volt ez.
Na de hol is kezdjem el a beszámolót? Nehéz összefoglalni ezt a pár napot, mert nagyon sok mindent csináltunk, de igyekszem lényegre törő maradni és hasznos tippeket adni az ide látogatóknak.
Érkezés
 |
| Bangkoki reptér éjszaka. A látszat csal, rengeteg ember volt a bevándorlásin. |
Reptér: Hatalmas
Miután leszálltunk a reptéren, taxival tudtunk csak bejutni a városba, hiszen már éjfél is elmúlt. A taxi itt teljes egészében kiváltja a tömegközlekedést egyébként. A reptérre csak a reptér által engedélyezett sofőrök és taxit mehetnek be, így nagyobb aggodalom nélkül fogtunk taxit. Jól szervezett egyébként a rendszer. Jegyautomatából kapsz egy számot, melyhez tartozik egy taxi beálló. Megkeresed a számhoz tartozó taxit és kezdetét veszi a HARC! Természetesen egy szót sem beszélek thai-ul és a sofőr sem angolul, de azért megértettük egymást. Azt tudni kell a taxizásról, hogy a sofőrök ott próbálnak lehúzni, ahol csak tudnak. Nekünk felajánlott egy fix 500 baht-os díjat, ami általában a rendes méteres díj és a gyorsforgalmi út használati díja összesen nem ad ki, szóval mindenképpen jobban jár az ember, ha kéri a méter bekapcsolását. Mi a végén 420 baht-ot fizettünk.Hotel: Luxus a szegénynegyedben
 |
| Elegáns klassz kis design |
Day1
Palota: Káprázatos
Szóval az első nap próbáltuk letudni a kötelező minimumot, így a nagy hőség ellenére ellátogattunk a a palotába. Elképesztő milyen részletességgel van kidolgozva az épületeken minden. Tele tükrökkel, színes üvegekkel, aranyberakásokkal. Egyszerűen lenyűgöző az egész. A palota területére egyébként nem lehet belépni fedetlen vállakkal, így előre készültünk ruhával. A belépőjegy a helyi árakhoz képest elég súlyos (4500ー5000HUF) volt, de igazából megérte, mert tényleg nem mindennapi látvány fogadja az embert.
A palotába egyébként a metró vonal egy új állomásánál van, ami most van még csak tesztelés alatt. Elképesztő pompával épült ez is, így erősen turista látványosság lett. Komoly fennakadást okoztak. lent pózoló kínai turista csoportok.
Tuktuk ride, tudni kell veszélyesen élni
Mivel már jócskán délután jártunk, elmentünk a Khaosan Roadra kicsit körülnézni és enni valamit, meg végre kipróbálni a thai söröket, és még egy gyors lábmasszázsra is beugrottunk. (Egyébként azt nem írtam, hogy a 3 nap alatt végig kísért minket Dóra, aki jelenleg egy fél évet tölt kint cserediákként. ) Természetesen igazi turistaként nem hagyhattuk ki a tuktuk ride-ot sem, így némi alkudozás után egy pasas elvitt bennünket a Khaosan Road-ig. Őszintén szólva, kicsit életveszélyes volt a dolog. Képzeljétek el, ahogy hárman nyomorgunk egy nagyobb fajta motor hátsó ülésén, és egy agresszív sofőr padlógázzal próbál lavírozni az autók között, minden közlekedési szabályt ignorálva. Mindezt leszámítva igazi élmény volt az út. Sky Bar: Elképesztő a város felülről
Mivel aznap volt a szülinapom, estére egy Sky bározást terveztünk be. Bangkok belvárosa hatalmas felhőkarcolóknak ad otthont, és ezeknek a tetején alakítottak ki bárokat. Természetesen dress code kötelező, nem lehet csak úgy papucsban és trikóban besétálni. Alkalmi ruha illik az ilyen helyekre. Mi Dóra javaslatára az Above Eleven nevű helyre mentünk. A 33. emeleten van egy nagyon szép nyitott teraszos bár kialakítva, amiről lélegzetelállító a város kivilágítva. A koktélok és a sörök nyugat európai árakon vannak, ami a 400-500 forintos utcai kaja árakhoz képest azért elég húzós, de messze nem megfizethetetlen. Jókat beszélgettünk, kipróbáltunk néhány helyi sört és csak gyönyörködtünk a kilátásban.
 |
| Above Eleven |
 |
| Sajnos csak telefon volt nálunk, így rossza kép, de azért valamennyire csak átjön, hogy milyen is volt a kilátás |
Day2
Hajókázás: A víz nagyon csúnya, de a látvány megéri
Másnap egy felejthető reggeli után a hotelben felkerekedtünk és felvettük Dórát az egyeteménél, ahol egy gyors kampusz bejárás után megittunk egy igazi kávét (nagy örömömre) és elindultunk a kikötő felé, ahol felszálltunk egy Hopp On Hopp Off hajóra. Az ugye senkinek sem új, hogy Bangkokban és úgy általában Tájföldön a hajós közlekedés teljesen normális dolog, így ezt is ki akartuk próbálni. Egy 15-20 perces hajókázás után leszálltunk a végállomáson, megnéztük a szintén turista látványosságként elhíresült Ghost Tower-t (szellem torony), ami egy félig befejezett felhőkarcoló, amit még a '90-es évek ázsiai válsága idején hagytak félbe és azóta is úgy áll. Eléggé a frászt hozza az emberre, az ablaktalan növényekkel benőtt épületet. Állítólag ha a biztonsági őrt lefizeti az ember, akkor éjszaka fel lehet menni. Tutira nem másznék fel.
  |
| A víz sajnos nagyon ronda sárga volt, éppen tisztították valamilyen nagy ünnepségre |
Central Park és a hüllők
Aznapra még némi shoppingolás és a Central Park látogatása volt betervezve. A parkba igazából csak azért mentünk, mert itt szabadon mászkálnak gigászi méretű hüllők, amit otthon az ember csak állatkertben lát.
 |
| Kókuszdió árus bácsi a park előtt. Nagyon édes kedves ürge volt. Jégbe hűtött kókuszdiókkal |
 |
| Zöld papaja salátát is vettem, mert már erősen az üres irányba billent az éhség mutatóm |
 |
| Nincs is ennél jobb. De tényleg! |
 |
| Nehezen látszik, de az ott egy méretes hüllő |
 |
| Ez még egy egészen új busznak számított |
Buszozás: Igazi időutazás ez
Na szóval némi hüllő vadászat és némi nasi után a parkban, bele vetettük magunkat a bevásárlóközpontokba, ahol igazából csak nézelődtünk, mert az árak is és a kínálat is egészen nyugatias volt. A nap végére eléggé ki voltunk már purcanva, így végül úgy döntöttünk, hogy haza megyünk pihenni picit. Na hát ezt éppen a bangkoki csúcsforgalomban találtuk ki, úgyhogy a taxi máris ugrott, mert hát egy vagyon lett volna, így az egyszer élünk elvén, felszálltunk egy buszra. Nálunk szerintem nagyjából az 50-es években mehettek ilyen buszok, mint amik itt vannak. Konkrétan nyitott ajtókkal száguldoznak, mert persze klímáról csak álmodnak az emberek. Nagyon érdekes a jegyvásárlás egyébként. Fel kell szállni, és van kalauz, aki egy ilyen hengerszerű tárolóból osztja a jegyeket, ebben tárolja a pénzt és úgy mindent. Sok helyen amúgy buszmegálló sincs, így konkrétan le kell inteni a buszt, ami megint azért ad egyfajta hangulatot a tömegközlekedésnek.
Khaosan Road: Parti turisták gyűjtője
Egy rövidke pihi után összekészültünk az estére. Aznapra a Khaosan Road-ra terveztünk menni. Ez kb a fertő központja, és nem viccelek. Ez az utca a külföldi hátizsákos turistáknak lett a bázisa, rengeteg kocsmával és szórakozóhellyel. Az utcán nem lát mást az ember csak totál részeg európai meg amerikai turistákat, hawaii ingben, meg papucsban. Lépten nyomon próbálják az embert berángatni egy egy kocsmába a felszolgálók, minden második árus pálcikákra húzott sült pókokat és skorpiókat árul, amiket egyébként sehol máshol a városban nem lehet kapni, így ez inkább az idiótáknak van, hogy elmondhassák magukról mennyire fasza gyerekek, hogy ilyet is próbáltak. Mindenesetre, próbáltuk felvenni mi is a ritmust. Első körben egy élőzenés helyet választottunk, konszolidált közönséggel. Kellemes volt. Ledöntöttünk némi sört és koktélt, aztán folytattuk utunkat. A következő állomás egy klub volt. Itt már az utcán is táncoltak az emberek. Igazi tömegnyomor, de a zene jó volt, és őszintén, már mi is elég jól voltunk, szóval a minden mindegy kategóriába estünk. Rengeteg Lady Boy-t láttam amúgy itt. Egészen elképesztő, hogy mennyien vannak, és hogy mennyire elfogadják társadalmi szinten ezt. (Mindezt a legpozitívabb értelemben mondom.)
Na hát igazából aznap estére ennyi jutott nekünk a mókából. Volt vagy 2 mikor elindultunk haza.
Day3
Weekend Market: Na itt aztán minden van
És rögtön ugrom is a következő napra. Léven, hogy szombat volt, magától értetődött, hogy ellátogatunk a hétvégi piacra, ami állítólag a legnagyobb egész Ázsiában, de talán még a világon is. Ezt úgy képzeljétek el, mint otthon anno a kínai piacot, de azért lehetett találni egészen divatos üzleteket is. Végül nem sok mindent vettünk, de azért jó volt nézegetni, meg megkóstolni a kókusz fagyit.
 |
| Igazi kókuszfagyi, kókuszhéjban tálalva. Fincsi |
Thai masszázs: Profik, na de miben?
Egészen elfáradtunk már a nap közepére, így már alig vártuk a jól megérdemelt Thai masszázsunkat. Tájföldön, tényleg mindenhol találni masszázs üzleteket, de azért itt is érdemes megválogatni, hogy hova megy be az ember. Nagyon sok helyen már a kintről befelé csalogató hölgyekre nézve is meg tudja állapítani az ember, hogy messze nem professzionális thai masszázst kap majd az, aki oda betéved. (Mást esetleg professzionális szinten igen... ) Mindenesetre mi egy relatíve magasra értékelt helyre mentünk, és bizony megérte. A könnyeim is kifolytak úgy fájt, de utána tényleg nagyon felfrissültünk, és kellett is a löket, ugyanis a járatunk éjjel 2-kor indult csak, így még mindig volt vagy 12 óránk, amivel nem igazán tudtunk mit kezdeni. Végül visszamentünk a hotelbe pihenni picit, persze már csak a hotel lobbijában.
Divatos vintage kávézó: Szuper hely, de azért a cukromban nyüzsögtek a hangyák
Mivel már nagyon vágytam egy kávéra, előtte betértünk egy igazán instagram pozitív kávézóba. A vintage mondhatni új értelmet nyert. Mondjuk a hely árai még japánban is drágának számítottak, de végülis ihattam egy erős kávét, és az ember már ezzel is boldog lehet, nem igaz? Viszont annyira eleredt az eső közben, hogy néhány perc alatt a kávézó ajtaja előtt egy jó 10 cm-es tó keletkezett. És ezt most higgyétek el nem túlzásként mondom. Gyakorlatilag nem tudtunk kimenni a kávézóból, de mivel nem úgy tűnt, hogy hamar el fog állni, erőt vettünk magunkon és az undorunkon, mert hát ugye az utcai higiénia Tájföldön hagy némi kívánni valót maga után, így komolyan kellett magamat presszírozni, hogy ne hányjam el magam, amint térdig gázoltam a trutyiban. A hotelbe visszaérve azonnal lábmosás és átöltözés következett.
Innen már csak a reptér következett, és a néhány órás várakozás. Még ettünk egy jót, meg kicsit szusszantunk, aztán már pikk-pakk rohannunk is kellett a gépre, hogy le ne késsük, mert az ellenőrzésen legalább 1 órát álltunk sorba. Főleg dél-kelet ázsiában elég gyakoriak az éjszakai járatok, így eleve sokan vannak ilyenkor is a reptereken, de a bangkoki reptér, egy amolyan HUB ebben a régióban, így mindig rengetegen vannak.
Egyéb
Na hogy mit is tudnék elmondani még, ami nem fért bele a napi összefoglalóba. A thai emberek tényleg nagyon kedvesek, de ahol tudnak le akarnak húzni, és mindezt a legnagyobb kedvességgel és mosollyal teszik. Főleg a közlekedésnél (taxi és tuktuk) kell nagyon vigyázni, hogy még azelőtt mindent letisztázzon az ember, hogy beszáll a kocsiba.
A közlekedésről általában elmondhatók, hogy jellemzően káosz van, de messze nem olyan rossza a helyzet, mint Hanoiban. Délután 5-től indul a csúcsforgalom. Ebben az időszakban, jobb nem kimozdulni, de ha mégis közlekedni kell, hát inkább a tömegközlekedést ajánlom. A buszok ugyan késnek, de legalább nem drága.
Ételek: csípős, édes, fűszeres
 |
| Mangó ragadós rizs. Isteni! |
Ami nagyon tetszett, hogy több helyen voltak kirakva evőeszköz fertőtlenítés céljából lábasok, amiben folyamatosan forralták a vizet, és ebbe bele lehetett mártani a kanalat, villát stb. Ez azért messze gusztusosabb, mint Vietnámban a lavorban, hideg vízben ellötyögetett fa pálcika.
Város: kontraszt az van
Hihetetlen szakadék van a gazdag és a szegény
rétegek között. És ez a város struktúrájában is visszaköszön. A központban hatalmas felhőkarcolók és elképesztően látványos épületek, a város többi részén meg nyomor, örömlányok és fiúk?, meg kolduló gyerekek, viskók és egyebek. Szomorú látvány, de hát ez is Tájföld.
rétegek között. És ez a város struktúrájában is visszaköszön. A központban hatalmas felhőkarcolók és elképesztően látványos épületek, a város többi részén meg nyomor, örömlányok és fiúk?, meg kolduló gyerekek, viskók és egyebek. Szomorú látvány, de hát ez is Tájföld.
A turistalátványosságok nagyon szépen karban vannak tartva, szigorúan ellenőrzik őket, így senki nem csalódik. Mintha egy egy mesebeli helyre sétálna be az ember, egy egy templom vagy a palota esetén.
Mindent összevetve, biztosan el fogok még ide látogatni, mert rengeteg minden kimaradt, és persze megnéznék egy szép tájföldi tengerpartot is, lehetőleg olyat, ahol nem úszkálnak műanyag palackok és nem fetrengenek totál részek turisták minden méteren. De ez majd a jövő.
Már talán ennyit. Kicsit hosszú lett, de azért remélem volt türelmetek végi olvasni. Mindenről külön fejezeteket lehetne írni, talán majd fogok is egyszer, ha kedvem lesz.
Sajnos Taiwan egy újabb tájfun miatt ismételten elmaradt, de a héten jártam egy picike kis paradicsomi szigeten itt Okinawán, úgyhogy majd arról beszámolok részletesen is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése