Búvárkodás Okinawán
Jó reggelt mindenkinek!
A héten végre egy hosszasabb betegeskedős időszak után össze szedtem magam és újult erővel bele vetődtem a kalandozásokba. Tegnap volt szerencsém végre eljutni a már hetek óta tervezett búvárkodásra, amiről szeretnék nektek röviden beszámolni.
Biztos vannak azért köztetek olyanok, akik már próbálták a vízi sportoknak ezt a nemes válfaját (egyáltalán sportnak számít ez?), de azért elmesélem, hogy nekem milyen élményt nyújtott ez az egész, és hogy itt Okinawán, hogy is működik ez a dolog.
Szóval vágjunk is bele. Mivel életem első búvár élménye volt, őszintén szólva kicsit be voltam rezelve, annál is inkább, mert nem túl gyakran mártózom meg a tengerben. Mindenesetre komoly célokkal érkeztem ide Okinawára, és ezek közül az egyik az volt, hogy kipróbálok minden olyat, amire máshol nem nyílik lehetőség, és ezek között szerepelnek a vízi sportok is. Néhány hetes terveim között szerepel még némi szörf tudomány elsajátítása és megyünk SUP-ra is. Na de vissza az eredeti témához.
Szóval úgy adódott, hogy Tinderen összemach-eltem egy Ogi nevű sráccal, akiről kiderült, hogy búvároktató a néhány városnyira lévő Onnason-ban, ahol a Blue Cave (Kék barlang) nevű nagyon népszerű merülő hely található. Attól Blue Cave, hogy a barlangba beszűrődő fény nagyon szépen kékké festi a vizet. Szezonban dugig van turistákkal, így néha még várakozni is kell, hogy az ember merülni tudjon, de nekünk szerencsénk volt. De erről majd egy kicsit később még írok.
Szóval a helyszín és az időpont egyeztetés után Ogival, megkaptuk az instrukciókat az aznapi merüléssel kapcsolatban. Igazából annyit kellett észben tartani, hogy nem ihatunk alkoholt az előző nap, vigyünk magunkkal fürdőruhát, amit a búvár ruha alatt kell viselni, törölközőt, és szandált vagy papucsot a hajóra. Minden mást biztosított a kölcsönző. Mindez, úgy hogy még vízalatti képeket is készítettek rólunk és az SD kártyát megkaptuk, összesen 8000 jenbe került. (21000 HUF). Maga a merülés 50 perc volt egyébként, a kihajózás pedig 15 perc.
A búvárkodás azért veszélyes szabadidős tevékenységnek minősül, és sok helyen csak engedéllyel rendelkezők merülhetnek. Itt úgy működik a dolog, hogy vannak búvár shop-ok ahol csak engedéllyel rendelkezőket fogadnak, de sok helyen van discovery (felfedező) opció, ami annyit takar, hogy egy könnyen merülhető, helyszínen kis létszámban vezetővel merülhet az ember. Természetesen mi is ebben a kategóriában merültünk.
Miután megérkeztünk a búvár üzletbe, egy gyors regisztrációs procedúra után (adatlap kitöltés: személyes adatok, betegségek, baleset esetén értesítendő személy adatai) megkaptuk a ruhát és a felszerelést. A vietnámi kollégámmal érkeztünk egyébként a programra, akinek elég erős a szemüvege, de szerencsére kapott dioptriás búvár szemüveget, így teljes színében és pompájában élvezhette a vízi világot.
Miután összekészültünk, Ogi összeszedett bennünket és elindultunk a kikötőbe, ahol már várt bennünket a hajó, a fedélzetén sok sok oktatóval és lelkes amatőr és profi búvárral. A fedélzetre szállva Ogi elkezdte az oktatásunkat. A kollégám (Ha san) nem beszél japánul, de Ogi elég sokat élt külföldön, így probléma nélkül ment az angol nyelvű kiképzés. Szóval van három fő szabály, ha az ember úgy dönt, hogy aláveti magát a nagy kék mélységnek.
Szabály 1. Élvezd!
Ha az ember nem tud ellazulni és élvezni az egészet, akkor sajnos sokszor van olyan, hogy bepánikol lent, és nem tud rendesen lélegezni például. Szóval ez tényleg fontos, bármennyire is bugyutának tűnik.
Szabály 2. Kiegyenlítés
A nyomás miatt a fülben éles fájdalmat érez az ember. Ezt akkor is tapasztaljuk, ha a repülőn vagyunk. Ezt úgy tudjunk kiegyenlíteni, ha egy erős belégzés után befogjuk az orrunkat és és így próbáljuk kifúni a levegőt. Ekkor amolyan ellennyomás keletkezik és egy kis pattanást érezhetünk a fülünkben. Ezt egyébként erős nyeléssel, de akár állkapocs mozgatással is helyre rakhatjuk. Ha nem sikerül a kiegyenlítés, akkor bizony nagyon fájdalmas élményben lehet részünk. Erre van külön jel, amivel lehet jelezni, ha nem sikerül a kiegyenlítés és akkor feljebb úszik az oktató velünk.
Szabály 3. Vízeltávolítás minden formája
Egy kis víz a szemüvegben teljesen rendben van, de ha ez magasabbra emelkedik, akkor el kell távolítani. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a szemüveget a homloknál meg kell nyomni és orron kell kifújni a levegőt. (Alap esetben csak szájon át történik a be és kilégzés.) Aztán van olyan, hogy a szádba is víz mehet, ekkor vagy önerőből kifújod a lélegeztetőn a levegőt, és ezzel távozik a víz, vagy a lélegeztetőn lévő gombot megnyomva is megtehetjük ugyanezt.
Aztán volt még egy csomó más apróbb szabály, meg jelek, például, ha nem vagy jól, a hüvelyk ujj felfele mutogatásával tudod jelezni, hogy fel akarsz menni. Menet közben aztán a fényképkészítéskor betartandó szabályokról és jelekről is kaptunk egy kis oktatást.
Közben aztán meg is érkeztünk a helyszínre, ahol elkezdték felcsatolni ránk az ólomsúlyokat (mert vannak ilyenek) meg az eszméletlen nehéz oxigén palackokat. Megigazították a szemüvegeket rajtunk stb, aztán már bent is voltuk a vízben. A hajó alatt 20 méter volt a mélység. Őszintén szólva kicsit megijedtem ettől. Az ember kap néhány percet a hajó kötelébe kapaszkodva, hogy teljes menetfelszerelésben gyakoroljon a fejét a vízbe téve. Hát az első 3 percben azt éreztem, hogy nem tudok lélegezni. Valahogy olyan volt mint egy erős pánik roham. Éreztem, hogy jön levegő a palackból, de valahogy mégsem kaptam levegőt. Aztán tudatosan elkezdtem figyelni a légzésre. Mély ki és belégzések szájon keresztül. (Milyen jól jöttek a meditációs gyakorlatok!) Nem olyan egyszerű ám, mint ahogy az ember elképzeli, de nagyon jól belejöttünk, és 5 perc múlva már összekapaszkodva úsztunk is a mély felé.
A túránk legmélyebb pontja a Blue Cave volt, ez 6 métert jelent. Közben körbejártuk a korallokat, és a korallsziget széléhez érve elém tárult a mélységes valóság is! 20 méter. Na az nagyon komoly volt. Mintha egy sziklaszirten állnál és bámulnál le a mélységbe, csak mindezt a víz alatt. Mondjuk a tériszonyom csodálom, hogy nem jött elő.
Merülés közben rengeteg halat láttunk, és még eledelt is vittünk nekik, amit Ogi lent adott a kezünkbe. Mondta, hogy vagyon vigyázzunk, és csak morzsolgassuk, mert megtámadnak a halak, de erre nem voltam felkészülve. A cuki kis akvárium szökevények totál agresszívvá váltak és rendesen harapdáltak. Megtaláltam Némó-t és családját is.
Ogi csak akkor engedett el bennünket, amikor fényképeket készített, de akkor is csak úgy, hogy lent kapaszkodnunk kellett a sziklákban, mert azonnal elsodort bennünket a víz.
50 perccel és némi sós vízzel az orromban meg a nyelőcsövemben már újra a hajónál voltunk. Na hát az senki nem mondja el, hogy 50kg-nak érzed a palackot és a ruhádat, mikor ki akarsz mászni a vízből. Nagyon nagy erő kell hozzá, hogy fel tudj mászni. A hajón lévők persze segítettek, de még így is küzdeni kellett.
Visszatérve a bázisra, vettünk egy meleg fürdőt. Erre azért is volt szükség, mert meglepően hűvös volt tegnap. Egész nap szakadt az eső, de akkora szerencsénk volt, hogy arra a két órára, amíg a vízen voltunk nem volt eső és még a szél sem fújt. Ogi azt mondja, hogy esőben gyakran ronda lesz a víz.
Mindent összevetve, először is nagyon büszke vagyok magamra, hogy leküzdöttem a félelmemet a vízzel szemben, másodszor pedig valószínűleg életem egyik meghatározó élménye volt ez az egész. Fantasztikus volt látni a víz alatti élővilágot testközelből.
Ez az élmény még inkább felnyitotta a szememet azzal kapcsolatban, hogy tenni kell a környezet megóvásáért. És tudom, hogy sokan nem szándékosan, de abszolút nem figyelnek oda a környezetre. Mikor szívószálat kértek a frappuchinohoz, vagy mikor elvitelre kértek valamit, pedig igazából a kávézóban megisszátok, vagy mikor elmentek bevásárolni, és felelőtlenül egy nagy halom műanyag zacskót használtok feleslegesen. Használjatok környezetbarát, saját zöldséges zsákokat (a spar-ban már otthon is lehet kapni), legyen saját palackotok a víznek, és a többi és a többi. A július most úgyis a műanyagmentesség hónapja (aki még nem hallott a plastic free july kamápányról, az nézzen utána). Kis dolgokkal is sokat tehetünk a környezetünkért.
Na és most beszéljenek a képek helyettem. (Készült egy videó is, linket legalul találtok)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése