Me and my world

Már egy ideje ígérgetem, hogy ellátogatunk olyan igazi városnézős, történelmi helyekre, ahova általában a turisták járnak. Múlt hét vasárnap végre sikerült teljesíteni ezt is, úgyhogy ma erről írnék egy picit nektek.  Vasárnap reggel Sangokot útjára indítottam a vizsgájára, én pedig elkezdtem készülődni, mert 3 másik magyar lány elhívott ebédelni Hongdae-ba. (Korábban írtam erről a negyedről.) Fél 2-re beszéltük meg a találkozót, a metró állomás 7-es kijáratához, amit tényleg nem egyszerű megtalálni. Ha egyszer valaki erre járna, javaslom a 9-es és az 1-es kijáratokat találkozási pontnak, amiket talán a legkönnyebb megtalálni. Itt úgy néznek ki a metró állomások, hogy beléptető kapukon kell átmenni, amit egy kártyával tudsz aktiválni, amire előzőleg pénzt töltöttél. Ebben nincs igazán nagy meglepetés, de az a baj, hogy ha rossz irányba indulsz el kifele és kicsekkolsz, akkor csak úgy tudsz adott esetben egy másik kapuhoz eljutni, hogy újra becsekkolsz a kapun, ergo levonják a ...

Igazából annyi sok témám gyűlt össze az elmúlt napokban, hogy nem is tudom mivel kellene kezdenem, de azért belevágok. Már egy ideje szeretnék írni arról, hogy milyen formában testmozgunk itt a nagy városban anélkül, hogy ez egy fillérünkbe is kerülne, és végre ma rászántam magamat, hogy egy bejegyzés erejéig foglalkozzam a témával. Tehát így elöljáróban annyit elmondanék, hogy a koreaiak annak ellenére, hogy rengeteget esznek, és még annál is többet isznak, na meg persze dohányoznak, elég komolyan veszik az egészséget. Folyton ilyen mindenféle tudományos gyógynövény csodákat isznak és esznek, na meg sokan még idős korban is aktívan sportolnak és kimennek a szabadba, ha más nem, akkor nagyokat sétálnak. Az egyik ilyen mozgási lehetőséget a szabad téri "edző parkok" jelentik. Biztos van erre is jobb kifejezés, de momentán nekem nem jut eszembe rá semmi. Mindenesetre úgy kell elképzelni, hogy még a nagyon pici parkokba is telepítettek kinti edzőgépeket, hogy kicsiknek ...

Néhány napos kihagyás után újra bele vetem magamat a blogírásba, mert a fényképek és a témák csak gyűlnek, aztán majd a végén elmaradok mindennel.  Ez a hetem kicsit már mozgalmasabb volt, mint az előző kettő. Volt néhány találkozóm, és már eljárok egyedül nézelődni, meg vásárolgatni is. Büszkén jelenthetem, hogy már teljesen önálló vagyok, és habár még mindig csak szavakat pötyögök koreaiul, teljesen jól el tudok kommunikálni itt a helyi árusokkal, ha arról van szó. A metro közlekedés is nagyon megy már egyedül is. Az igaz, hogy szerintem itt lehetetlen amúgy eltévedni. Minden szépen ki van írva, 3 ázsiai nyelven, meg angolul is, és teljesen egyértelműek a jelzések is. Eddig egyetlen egyszer futottam bele olyanba, hogy nem volt egyértelműen kitáblázva, hogy merre kell átszállni, igaz ez is akkor történt, amikor liftekkel közlekedtünk, mert volt velünk egy babakocsi, de erről majd később.  Szóval a mai posztomban sem akarlak benneteket azzal fárasztani, hogy mivel t...